Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2014. szeptember 20.
XIII. évfolyam 9. szám.
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető
művek

Ajánlott Honlapok
Naplók, jegyzetek.
(blog)
Tartalom
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
Szabolcs Piroska rovata
5. oldal
kortársak, mesterek
Devecseri Gábor: versek
Munkatársaink Honlapjai
Magyarnak lenni? – állni egy fa lombja alatt,
körötte sok aratni való búzamező, szőlőskert –
oldalvást kinézni a kék égboltozat felé,
s közben kenyeret szelni, ország-formájú szeletet.
Munkavégeztével családhoz térni, serényen
végezni tovább s könyvekkel kiművelni
a gyerekcsodát. Legyek csak annyira méltó,
mint mit őseim megcselekedtek, s vinni-adni
a biológiai láncot. Becsülni, ami élet –
ünnepként élni meg még a keserves hétköznapot is,
s nézni a madarat. A madár majd álmot hoz,
a háztetőn énekli ki a jót és a bánatot.
Egy széttört tányér a háborút idézi, ’sz kilengett
a Föld tengelye, majd ’56 csillaglelkei
újra holtakat, rabruhákat osztottak koholt jussokért.
Kötelek feszültek alá, bitor cipők lógtak:
menekülésvágy vagy a helybenhagyás aggodalma.
Minden nemzetben van szadista. Sok lelket törni tud,
s a gondolat-egzisztencia keres kényszerkiutat.
Ne mondd, hogy nem vagy Isten-hitű, nemzeted
elől ezt ne tagadd el soha – lehet szocialista vagy,
azaz hát te is Isten-szülött. Bűnhődni, közgondolkozni
ha szegényen, akkor is lehet – ne rövidítsd magad.
Lombot adj, lábad alatt a fa gyökérzetével
jóra, szépre, termőre – tavaszra kihajts.
Nyarad lesz, őszöd. Naponkénti harangzúgás. Bor, barack.
Nézz rám! – négert látsz, cigányt, svábot, tótot…?
Vess számot Szent István intelmei szerint
s megmondom ki lehetsz…
Embernek ember, hite, szava szerint: Magyar!

Vasi Ferenc Zoltán
Sorsidill
Jól tudom, miből is a gazdagság.
Kifli csücskét bókolásért adják
e kis országban, ahol gyermekként
éheztem, s az öreg is éhes még.

Mint fa ágát, ahogy lombosodtam,
folyton letört valami goromba
szél és elterültem a köveken
száradni. E kő magyar kő nekem,

rajt a lépés ismerősen koppan
akkor is, ha alszik egy bokorban,
vagy egy sírhalmon, mi eltakarja
a kiszenvedettet. Az ő magyarja.

Láttam és hallottam már eleget.
Férfit, ki életéért remegett,
nőket a dübörgő vastraktoron
nevetni és gyászt ifjú asszonyon

elvágyódva, a fekete réten,
hol a madár is csendben ebédel.
A sikló, ki a bűn útját járja,
kerüli őt messziről, vigyázva.

Új világ lett. Sajnos, ez a rosszabb.
Dupla élet jár a gazdagoknak,
mi meg csak álmodjuk a tizedet.
Jó mulatság volt. Főúr, fizetek!


Ódor György
Jó mulatság
Lelkes Miklós
Káprázatok
Ablak ablakra nyílott?
Egy sem nyílt sehova:
csupán csalt fénnyel, árnnyal
a Látszat Ablaka.

Hittem: ajtón kilépek,
s út ad új útnak át,
de csak úttalan hozta
a Nincsen Csillagát.

Játszott a szó és játszik
ellebegő színen.
Mire elhinnéd: ott van ,
már nincs ott semmisem.

Haza... Gőg szónokol, de
látjuk mit ért hazán:
mohó kezeket, prédát
tolvajok asztalán.
A sétány elcsendesült.
Nem csaholnak fajtiszta kutyák,
a lakásból szabottan szabadulva.
Az EU-konform játszótér
is üres maradt, ma nincs feldúlva,
mert a kényeztetett kölkök most
másutt visonganak.
Divatlapból kivágott,
unatkozó anyjuk is elmaradt.

Talán az iskolakezdést ünnepeli
e szép trillával az ágon a madár?
- tűnődik magában, megborzongva,
a frissen kirúgott rajztanár.

Feje fölött lassan keringőzik
két elsárgult platánlevél.
Ők már tudják, egyszer minden
szép évszak véget ér.
Kajuk Gyula
Szeptember 1.
Gyere, szegődj ide mellém, ne rettegj,
nem vérebet sétáltatok, csak magamat,
látod, nem pisálok a fák törzsére,
ódalgok szépen, már-már elandalodón,
kikerülöm a hányásokat, más piszkot,
a hajléktalanoknak, ha kuncsorognak,
buktát vásárolok a sarki péknél,
tintázzanak a más pénzén,
de mert befuccsolt a hetekben a pék,
aligha állok most szóba velük,
acsarkodjanak a park betonlábú,
agyongyötört padján a buktám nélkül,
ne félj hát, zavartalanul tehetjük meg
e pár száz métert, elbámészkodhatunk,
hunyorogj föl a napba, ingyen van,
vagy figyeld a százforintos bolt bezúzott,
lefóliázott kirakatüvegét,
milyen szivárványosan villan meg rajta a sugár,
rátűz a panel garzonház bemattult ablakaira is,
a garázskocsma csapzott vászonernyőjére,
a porlepte parlagfű csomókra a járda mentén,
tikkasztó hőjében az aszfalt hosszú hasadékain
bogarak bukdácsolnak keresztül,
ugord át e szakadékot, ahogy
gyermekkorodban a krétavonalat,
íme, a képzeletbeli másik világ,
mostanná vált, s a volt lett képzeletté,
kapaszkodj belém, vezetlek! –
vagy ismerős a környék,
erre korzóztál te is a mögötted elhullt évtizedekben? –
pillants a szemembe! –
pupilládban konditerem gőgös molinója feszít,
önhitten terpeszkedik a túloldalon,
ugyan már! – haladjunk csak tovább, lassú lépttel,
mint veszett ebeknek szembe,
nézd! – ott elöl dühöng a forgalom,
legyél hát türelmes s gyönyörködj
ez utunkra eső verő napsütésben!

Csak szem a szemre, lánc a láncra,
miként sodort a három párka...
Ki munkál, hajszol, mindörökre;
sorsunk szívósan ölti egybe.
Tervrajz szerint, vagy ég bolondja
szövi a szálat össze-vissza?
Nem tudhatjuk, mi lesz belőle,
közülünk kinek van jövője,
kiből lesz bölcs, gazdag, vagy árva,
csak szem a szemre, lánc a láncra...
Oltárra lesz terítő, fényes,
király palástja, széle véres...
vagy lábtörlő dohos sarokba,
aztán a sors szemétre dobja?
Ne nézz előre, ne nézz hátra,
horgolva, szőve, varrva, vágva...
csak szem a szemre, lánc a láncra...
Jaj, aki csak egy szem a láncban,
ne gondolkozzon, hisz bezártan
sodródik sorsa áramában,
és nincs kiút, csak ősi kényszer
megtartani, ne málljon széjjel,
amit a többi összefogna.
Nincs üdvösség, nem jutsz pokolra,
csak ez a szédítő motolla...
s magasztalva, vagy meggyalázva,
    csak szem a szemre, lánc a láncra…
Kamarás Klára
Sorshorgoló
Lehoczki Károly
Sétány a pokolban

Párizsban a Hortobágy poétája
percig feledte a magyar ugart,
(Szent Mihály útján korzózott a nyár és
dalolt a Szajna-part),

de otthonról az ősz, a gond utána
szökött egy pillanatra nesztelen,
s a költő őszi kedvvel ment tovább a
Boulevard Saint Michelen.

Szívében akkor íve tört a nyárnak:
a Gare de l'Estre fázósan vonult,
s - föl-földobott kő - ősz-kopár hazája
földjére visszahullt.

... Párizs nyarában könnyed volt a szívem
akár a Szajna-parti énekek,
nem jött az ősz, nem háborgatta semmi
a faleveleket,

csupán valami ősi nyugtalanság
emléke borzolt lombok ágbogán,
hogy még a legszebb nyárban se feledjem:
merről üzent az ősz egy délután,

hogy még a messzi nyárban se feledjem:
hol a hazám.

Baranyi Ferenc
Szent Mihály útján
Hűvös az éj, mióta féltett reményem a feledés
hajójára szállt, mint kivénült, ősz hajú dizőz.
Be régen elszaladt a múlt, s hol a jövő, a jelen és,
bár tagadom, bizony már lassan beköszönt az ősz.

Ó, be játszva csipkedi rózsásra orcám a zúzmara,
védhelyet keresek én is, mint erdőben az őz,
csábíthatnak rózsás hajnalok s az ezüst hold udvara,
hiába tagadom, már lassan beköszönt az ősz.
Gligorics Teru
Lassan beköszönt az ősz
Ricza István
Ősszel a dombon
Csipkebogyót szedegetnék fent veled ősszel a dombon,
s persze kökényt, ha a dér csípte meg őket idén,
és az egésszel a célom, meg ne lepődj, ha kimondom,
lássam, amint ugyanúgy élvezed azt, amit én.

Mert van elég som ilyenkor, berkenye vár, hogy eléred,
csak gyalogolj oda, hol nem feneketlen a sár,
bokrain ott feketéllik sok szeder is, csupa érett,
megtelik ám hamar így, hogyha velünk a kosár.

Majd, ahogy esteledik, már épp eleged van a dombból,
meg lehet érteni, hogy kezd lelohadni a vágy,
míg haza ballag az ember, nem csoda, másra se gondol,
jókora séta után jólesik otthon az ágy.
Csak annyit tudok mondani: anyu,
s ő pontosan tudja, mit érthetek
éppen akkor egyetlen szavamon.
Hogyan lehet, hogy ama harmadikkal,
kivel együtt hálunk és étkezünk,
nem értik meg egymás sok-sok szavát?
                                                        2005.
Nógrádi Gábor
G. GERGŐ
....
Következő oldal>>>
Carl Reinecke
Flute concerto
Stuttgart Radio Symphony Orchestra
Pinchas Zukerman vezényel
Graf, Peter-Lukas Flute.
Czigány Dezső
festőművész
Albert Lőrincz Márton: Sebaj, ha…
Bányai Tamás: Kémecském
Bárdos László: Egy hajdani bűnöshöz
Bodó Csiba Gizella: Hajnali három
Debrczeny György: olyan békésen
Demeter Zsolt: A csiga és a giliszta
Fetykó Judit: Berti, meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: Dobogókő
Gabricsevics István: Bányászsors
Horvath Hoitsy Edit: Zsarátnok
Kántor Zoltán: Circulus vitiosus
Karaffa Gyula: Nincs idő
Kaskötő István: Öregszem
Király Gábor: A vasárnapest
Kis Mezei Katalin: Farkasdal
Kő-Szabó Imre: Cetlik a család életéből
Mentovics Éva: A lélek választ…
Péter Erika: Mérsékelt remények 
Pethes Mária: a végtelen vetítővásznán
Pethő N. Gábor: Ringásban
Rada Gyula: Táncolj!
Sárközi László: Szonett a "Reflekciók"                    ciklusból
T. Ágoston László: Borkóstoló
Vihar Judit: „Haiku a poggyászban”


4. oldal
műhely
Vihar Judit: Japán közmondások.