4

A közmondások minden nyelven a népi bölcselet hagyományait őrzik egy-egy adott nyelven, az idősebbek tapasztalatait továbbítják az ifjabb nemzedékek számára. Egyik híres magyar gyűjtőnk, O. Nagy Gábor (1915–1973) szerint a közmondás „a színes és az eleven stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, másrészt pedig a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak bölcs felhasználást igénylő tárháza.” 1819-ben Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) azt írja:„Egy nemzeti közmondást örökre meghagyni halni, nagyobb kár, mint amikor a ’Hódoltató Tábor’ egy ágyút elveszt”. A közmondás szóbeli műfaj, amely szájról szájra terjed, akár a népmese, a népdal, vagy a városi folklórban a vicc. Emellett a frazeológiába, a szólásokkal és kifejezésekkel foglalkozó tudományágba tartozó fogalom, melynek besorolásával kapcsolatban igen sok vita merült fel. Vannak olyan tudósok, akik a mondat értékű közmondásokat nem is sorolják a frazeológia tudományába, az egységes gondolati jelentésű szólások, állandósult szókapcsolatok közé. A kötött szórendű szólásokkal, állandósult szókapcsolatokkal szemben a közmondások szórendje néha elmozdul. Más tudósok tömör kifejezésmódjuk, állandósult szerkezetük miatt mégis ennek részeként tartják őket számon. Így V. V. Vinogradov (1895–1969) is ilyen szélesebb értelemben a frazeológia részeként vizsgálta a közmondásokat. E népi bölcseletek szoros rokonságban vannak a szállóigékkel, nagy emberek híres mondásaival, melyektől a közmondások abban is különböznek, hogy szerzőjük ismeretlen. Sokszor rímeket is találunk bennük, de a ritmikusság általában mindig jellemző a közmondásokra. Gyakran két tagmondatra bonthatók. Igen sokféle élethelyzetben fordulhatnak elő, mai funkciójuk szerint a beszélő stílusának színezését szolgálják.

Vihar Judit
JAPÁN KÖZMONDÁSOK
Következő oldal>>>
.....