2
...bár meggyötört minket a haladás,
éget a tennivaló most is bőven.
Szorongat az életben maradás.

Van még találékonyság elfekvőben:
már a meztelen zsebét motozzuk,
a nyomorék nyugdíját orozzuk,
lepedőnyi szégyent fedünk kendővel,

vagy azzal sem... Kiszáradt Vörös-tenger
a kommunizmus, divatja elmúlt,
hal nincs, sose volt, van: bolhafelfújt,
homály körítés, szaftos ígérettel.

Most kereszténynek lenni a tuti.
Szex csak házason. S tudjuk: magyar ember
nem homokos! Legföljebb csak buzi.


Gabricsevics István
Bányászsors
Mint óceán fenekére süllyedt bárka,
életem elpusztult, megváltóra várva.
Megmentőmnek se híre, se hamva,
elárvultan fekszem, magamra hagyatva.
Ha köröttem szélvihar hullámot vet,
még lejjebb süllyeszt, s az iszapba temet.
Mint Titanicnak dicső romja,
mit már csak bámészkodva néznek,
figyeli a világ, hogy’ öl meg az élet!

Jövőképem nincsen, munkahelyem zárva:
hol fél életem éltem… Bezárva a bánya.
Nem szállít a vén kas, nem forog kereke.
Kenyeres pajtások!  Így élni lehet-e?
Átképezni hogy' lehet, azt, aki már húsz éve
bányák szénporában, bányász sorsát élte?!
Csillét, csákányt, kaparót hogyan is feledne,
ki csak a bányászsors kenyeret ehette?!
Mentovics Éva
A lélek választ… 

… azt mondod,
az élet semmi más,
csak talmi,
álságos csillogás?
Vagy ingoványos,
néhol buktatókkal tűzdelt
háborús terep,
mely fölött a létünk,
mint délibáb lebeg?

Fej, törzs,
végtagok,
zsigerek,
maréknyi,
kölcsönzött lélek…
mégis
hányféle sorsot lelhet
egy beléjük zárt élet?

Mi különböztet meg
élőt és élő holtakat?
Dőzsölő pompa,
duzzadó bankszámla,
mely mindenkit jóllakat?
Csillogó limuzin,
gyémántot villantó nercek,
vagyonokat érő,
mámorban vonagló
kéjsóvár percek?

Vagy kelléses test,
maroknyi, ízetlen étek?
Mellkason csüngő,
vézna gyermek,
botladozó, lassú léptek?
Sosem volt boldogság,
semmibe révedő,
megfakult szempár?
Minek a sietség?
Az éhínség, a kalyiba,
a nyomor megvár.

Cserepes föld,
esőért sóvárgó,
kőkemény barázda -
de azért
elvetik a magot, hátha…
Nem.
Ismét nem könyörült meg
rajtuk az ég.
Hány életet sirassanak
szeretteik még?

Hányszor kel fel
Napjuk úgy,
hogy nem biztos,
meglátják-e a Holdat?
Jöhet-e messiás,
ki megváltást hozhat?

De mondd,
hány isten létezik?
A milliárdos bankár is
álmokat kerget,
s ugyanahhoz az istenhez
suttogja fohászát,
mint a döglegyek csípéseit
elszenvedő vézna gyermek?

Ki osztja le a lapokat,
mint krupié a bárban?
Te pezsgőt kortyolj a lazacra,
te nyomorogj a sárban,
te cselédként hajbókolj,
suvickold kastélyok
bemocskolt szőnyegét,
téged taposson halálra
a tébolyult csőcselék,
téged imádjanak bálványként,
énekelj milliók színpadán,
te, mint lázadó felkelő
végezd a főurak
vasrácsos kínpadán,

te csak pompázz, dőzsölj,
herdáld el őseid kincseit,
te visszeres lábakkal
bodorítsd úrinők
szőkített tincseit,
neked rángassa szoknyádat
fél tucatnyi gyermek,
míg apjuk a bárban
ócska lotyót kerget,
téged gyógyítóként áldjon
százezrek imája,
te - mint bősz rasszista -
élvezd, ahogy felcsap
roskadozó putrik lángja…
… hogy min múlik,
mit is tartogat számodra
a hóbortos élted?

Azt mondják,
a lélek választ testet.
Élvezd hát!
Te kérted.
Sárközi László
Szonett a "Reflekciók" ciklusból.
Carl Reinecke: Flute concerto.
   A család: - Apa, ötvenegy éves közgazdász, foglalkozását tekintve könyvelő egy kft-ben. – Anya, negyvennyolc éves, magyar-történelem szakos tanárnő, a város egyik általános iskolájában tanít, most éppen az V. osztályosok osztályfőnöke. – Ella, a nagyobbik lányuk, huszonnyolc éves, három éve ment férjhez, Lajoshoz, iker gyerekek (egy fiú és egy lány) édesanyja, a gyerekek két évesek. Lajos a férj, mostanában nem dolgozik, kétes helyekről azért néha szerez egy kis pénzt. Ezért a magatartásáért, főleg az após, mindig korholja, de nincs, csak átmeneti foganatja. – Ildikó, a kisebbik lányuk, tizennyolc éves, a város gimnáziumában most érettségizik.
   Lakásuk: - a város „Zöld-lápos” negyedében van, egy tömbház negyedik emeletén, épült 1972-ben. – Ella a férjével, Lajossal, aki huszonkilenc éves, iker gyerekeivel (Tamás és Éva) anyósánál laknak, de sokat vannak a szülőknél.
                                                                             tovább>>>

Kő-Szabó Imre:
Cetlik a család életéből

Hajnali három
Ki ébreszt minden hajnalon
Ebben az órában
Odakünn mély csend honol.

Minden kihalt
A sötét egy ideig még dacol,
Az alvó városban
Egyetlen kakas se szól!

Hajnali három
A faragott óra mozdulatlan a falon
Egyet sem üt,
Sem éjjelente, sem nappalon.

Hajnali három
Mintha egy kéz érintene
Így ébredek
Ebben az órában néhány évtizede.

Hajnali három
Kevéssel előbb még forgalmas utcát jártam
Hömpölygött a tömeg
Foszlányokban a kiáltás; feszítse meg!

Reggel visszaalszom
Fáradtan, mint ki megmászott hegyeket
A koponyák kövéhez
Lehet, hogy akkor felkísértelek.

Erről szól talán
Sok verejtékben úszó, zaklatott álom?
Megérintett
Hajnali három!

Budapest, 2014. április 18.


Bodó Csiba Gizella
Hajnali három
Kántor Zoltán
Circulus vitiosus
Hova tarthatok én,
aki nem vagyok már kamasz
és még férfi se éppen?

Gyönyörű álmaim görbült drótvázát
rázom.
Nem értem,
hogy foszlott szét hatalmas, régi tervem,
míg hozzánőttem testben,
értelemben.

Most itt állok
csupasz életemmel,
csodát nem várok.
A teljesülő értelem huszonkét éve
kibányászta az igazságot:

- a törvény ragyog, nem az álmok -

Nincs isten, aki kiragadhat.
A tiszta számok szabálya az egy,
biztos tudat.
Minden más szertehull.

A hideg anyag  rezgése a hő
s a vérnél nincsen semmi szárazabb,
ha lényegébe nézünk
s gondolom,
a legbonyolultabb szerelmeket is
rezgőkörökből megalkothatom.

Így állok most.
Gyönyörű terveim
alaktalan drótvázat lengetem
és már tudom,
hogy értelmem csupán
a dolgok külső mázát rágta le.

De hogy hogyan,
s miért virít a rózsa,
s mi az esések végső indítéka,
és van-e
s miért szép mindaz, ami szép,
már túlesik az ismeret fokán,

s nagy terveimnek bénító határul
a megkezdett út
önmagába zárul.
                                            1964
Még versenyt akarok futni a széllel
lihegve dőlni egy fatörzs tövébe
hasalva lesni hangyák vonulását
még ne dörzsölje senki
bús barna bajszát homlokomhoz
még ne fogja le kezem naptár és óra
reggeli-ebéd-vacsora, vasárnap mise
kedden és pénteken szeretkezünk.
Én nem hajtok térdet és fejet.
Inkább üvöltök még egy kicsit
Petőfi farkasaival.
Kis Mezei Katalin
Farkasdal
ha a halállal találkozunk
első pillanatban
nem tudunk mit kezdeni magunkkal
vérrák mondja az orvos
és megértem a szó jelentését
rák halálos betegség fájdalom temetés stb.
de még nem fogom fel hogy végleges
hogy nincs visszaút ebből
más lesz az élet de csak nekem
és a társnak aki itt marad
születik majd ezer újabb ember
azt is hihetem
a lelkem valamelyikükbe költözik
ez kicsit megnyugtató
hogy becsapom önmagam
maguk is ezt teszik minden nap
hölgyeim és uraim
máshogy nem megy
ideje nyíltan beszélni
mindenről
mert nincs időm
a hazugságra


Karaffa Gyula
Nincs idő

Olyan vidám a tarka ég,
akár a lenge szép leány,
vagy szellőborzolgatta fény
a hűsítő eső után.

Tudom ma elkerül a gond,
hiszen vasárnap délután,
az estebéd után bolond
lennék, ha nem fognám be szám.

A kerti hintaszék repül,
rezegnek lent a bukszusok,
koktélpohárba bor kerül,
kutyánk a fák alatt szuszog.

Karom a vállad fogja át,
a Nap leszáll a fák mögött,
s az összes cserfes kismadár
elcsendesül a lomb között.

Semmit ne szólj, elég a pillanat,
öleljük át amit e nap ma ad,
magunkba zárjuk mind az életet,
karoljuk át a tűnő perceket!

2012. 09.16.


Király Gábor
A vasárnapest
T. Ágoston László
Borkóstoló
Amikor Jézus a galileai Kánában járt a tanítványaival, elújságolták neki a helybeliek, hogy nagy lakodalomra készülnek a faluban. Az egyik jómódú gazda felserdült lányát kísérik az oltár elé. A vőlegény családjának is van mit a tejbe aprítania, így aztán egész héten át tart majd a vigadalom. Több mint száz vendéget várnak, de bőven jut majd enni-innivaló annak is, aki az úton járók közül betéved a portára. Meghívták a menyegzőre Jézus anyját, Máriát, meg a gyerekeit is.
Jézus nem vágyott a vigasságra, inkább a jövendő terveit, a reá váró küldetést szerette volna megbeszélni a tanítványaival, Natanaellel, Simon Péterrel, Andrással, Fülöppel és Jánossal. Bizonyta-lan válasszal küldte hát vissza az örömapa küldöttét. A tanítványok ugyan hajlottak volna rá, hogy megkóstolják az étekmester messzeföldön híres báránysültjeit, amit a naponta változó vendégek az egekig dicsértek, de nem akartak ellentmondani a Mesternek.
                                                                     tovább>>>
Ezer tónusa van
a zenének s a fénynek,
s új árnyalatok is
szívedig érnek,

s nem hamisgyöngy csupán,
vagy álomkábulat
amit egy délibáb
rossz bűvésze mutat, 

lehet hogy a táj már
búcsút int a nyárnak,
de megcsillannak még
az őszi lepkeszárnyak.
Péter Erika
Mérsékelt remények 
Szüntelen ringásban,
Sétálok, sétálok,
Fel s alá szobámban,
Szüntelen ringásban.
Ablaknál megállok,
Tűzfallal szemezve,
Világít a torony,
Állok csak merengve.
Várok a ringásban,
Ki néz majd vissza rám?
Peronról csókokat
Ki dob majd énnekem?
Ha az a vonat,
Mely vágányra siklik,
Hajnali ötkor messze visz el engem.
Szüntelen ringásban,
Egy szürke életben,
Színekben úszva is,
Mégis csak szürkében.
Szüntelen szürkében,
Mégis csak utazom,
Pedig hát úgy lehet,
Festeni életet,
Festeni színesre,
Ha itten már fájó,
Olyan ez, akár a hínár
Húzta háló.
Hínár húzta háló,
Halász arcán mosoly,
Halász szemében könny,
Istenem! Köszönöm!
Köszönöm nincseim,
Ami volt,
S ami lesz,
Bármekkora kereszt,
Tán ebből tűnik ki,
Hogy mennyire szeretsz…
Szüntelen ringásban,
Szürke és fekete,
Vonatom visz tova,
Nem tudom, hogy hova.
Hogy merre és kihez,
Bízni sem bízom már,
Összefolyik bennem
Minden tiltott határ,
És nem értem, nem értem
Hogyan lehet ez?
Miért kerget nyavalya,
Folyton űz máshova,
Hisz jó volt nékem itt,
Meghagytam lelkemnek
Vidámabbik felit.
Véled megosztva más,
Te kellesz, senki más,
Mert kell még, úgy kell egy
Szükség- identitás.
Kell, aki radíroz,
Belőlem képeket,
Helyébe hogy fessen
Szebbeket, szebbeket.
Szüntelen fessen és sohase fáradjon,
Álmokba ájuljon,
Ott is csak rám várjon,
Álmokba ájuljak,
Ott is csak rá várjak.
Szüntelen ringásban,
Mámorban számoljam,
Egy- két- há,
Egy- két- há,
Négy- öt- hat,
Négy- öt- hat,
Lassít már a vonat,
Nem ringat, nem ringat!
Vársz másik peronon,
Ott, ahol leszállok,
Ringatsz majd te tovább
Meglátod, meglátod.
Leülünk, úgy forgunk,
Felállunk, úgy forgunk,
Koporsónkig forgunk,
Amíg el nem fogyunk,
Amíg el nem fogyunk!
Pethő N. Gábor
Ringásban
Gurultunk lefelé a kopár lejtőn
s azt mondtad csendesen:- elromlott a fék
hajszálon múlik most az életünk -
és mindkettőnk arca sápadtra vált .

Mögötted ültem és elszántam magam
mindenre, ami sorsunk  egybefűzi -
napsütött válladra hajtottam fejem
és szemem lehunyva - vártam a halált.
G. Ferenczy Hanna
Dobogókő
1933-2007
mély álomba borult a kert
néhány csillag járt-kelt a hold udvarán
füvek burjánzó sötétjébe páraként csapódott
a feledés friss lehelete rózsák halántékán
kirajzolódtak a hajszálerek
véred sötéten zúgott akár a Tó
esős éjszakák titkára zártad szemed
csak picit moccant feléd keze
mint elvetett búzaszemekben a szétnyílás szándéka
a végtelen vetítővásznáról szíved kondulása
felreppentette a galambrajt
anyádat láttad amint térden állva felmossa
előtted az égi kövezetet
hosszan törölted lábad nehogy besarazd

Pethes Mária
a végtelen vetítővásznán
                           Macbeth a filmvásznon

Nem félsz, hogy csak megutáltatod magad – az újfélék szemében?
Csupa izgalom vagy, csupa tünet. Visszataszító.
Verejtékszagot árasztasz, lázálmod tőre után kapkodsz.
Lázálmodban tékozlod el azt a tőrt!
S egyáltalán a tőr – egyszeri, közvetlen használatú, egyetlen gége gyilkosa.
S aztán, a folytatásban, a következésben, a sorban, a láncolatban –
beláthatod, sodródsz inkább, kapkodsz a bűzös hullámokon.
Mit tudsz előre?
S egyáltalán: időrabló izgalmaidban nincs számodra üzlet,
hitves, kanárimadár.
Hát képzeld el már végre tiszta szobáinkat, asszonyainkat, sarjainkat:
sorozatos és globális tervezéseink szüneteit.
Se bűzös hullám, se verejték.

Bárdos László
Egy hajdani bűnöshöz
Fetykó Judit
Berti, meg azok a dolgok…
8.

A temetkezési irodában jó sokáig várakozott a férfi, nem akart az épp most temetést intézők előtt kérdezni az itteni sírhely lehetőségéről. Végül elege lett az egészből. Majd a jövő héten – gondolta. Ezek a „jövő hetek” mentek egymás után, és csak nem intézett el semmit. Az asszony időnként rákezdte, hogy mi van már azzal a sírhellyel, de Berti olyan vékonyra zárta száját, hogy csak némi nyögésszerű hang jött ki rajta, egészen magába fordult, és az asszony nem merte tovább kérdezni, várt, hogy majd csak lesz már valami.
Esténként nagyokat hallgattak, mindketten kerülték a beszélgetést. A kályhában pattogott a tűz, a szobában csak a kályha öntöttvas belső rácsajtaján kiáradó fény világított.
                                                                           tovább>>>
Táncolj
szép Mezei Juhar lánykám,
s te Cseresznye Csemetém,
táncolj a mának, a percnek,
a pillanatnak egy arany őszt,
a vérszín levelekkel!

Lengj,
pördülj, e kései fénynek!
Simogass, suttogj valami
táltos szerelmet, s küldd
a lábaimhoz tajték leveled,
s tiéd az összes édes jaj,
szelíd mosoly, s minden
kimásolt  SMS, mit egy
angyal hitemre tékozolt…

Rada Gyula
Táncolj!
A Szent Iván-éj fénye már kihunyt;
vadrózsabokron csöppnyi parazsak…
Zsarátnokomból nem lesz máglyatűz –
sistereg csak, emésztve napjaim,
hamuszín baldachin alatt.
Üszkös gerendák támasztják egem;
így jár, ki gyorsan rak tüzet:
felcsap a láng s – kialszik hirtelen…
1929-2007
Horvath Hoitsy Edit
ZSARÁTNOK
A lavór víz és a tenger között
mennyi a megengedett másság?
Bátornak tán’  annyi a tenger,
mint lavórnyi az elesettnek.

A lényeg az, hogy lásd a partot
időd nyergelve hegy felé.
Sebaj, ha hajol s görnyed hátad,
ha gyér sörényét markolod.

Albert Lőrincz Márton
Sebaj, ha…
Amalia, Scarlett és Eleanor unokámnak

A kerti csiga nagy módosan
viszi házát görbült hátán,
menetközben a giliszta
nagy gúnyosan rákiált ám:
„no, cimbora, gyorsaságban
te se nyernél első helyet,
a versenyben láb nélkül is
úgy elhagynálak tégedet.”
Szól a csiga: „Könnyű neked,
mert gondjaid sose nagyok.
te csak egy rongyos lakó vagy,
de én házigazda vagyok.”

Tanulság:
Minél több a földi vagyon,
a gondjaid annál nagyobbak,
akinek a gondja kisebb:
az könnyebben gyalogolhat.
Debrczeny György
olyan békésen
kollázs
összehajtogatják és a szívük fölé
belsőzsebükbe teszik
labor leleteiket a vértanúk
mindig van papírlap ha nincs holnap
ó időtlenül idétlenül szürcsölő idő

idős emberek előtt
issza vodkáját a kazánház előtt
a délelőtt
bizony egyforma a különbözőség
ezt kell nem szeretni

a tűzfalon látszik az oroszlán
nyakkendőjének árnya
talán mert süt a nap
összefoglalom röviden
a cselekmény hiányát

csigahazámban a délelőtt unalmas
szeretni nem kell
vagy ha mégis hát nem ezt
az ég csigaruhába öltözteti
meztelenbe a mezteleneket

körénk sereglenek a házfalak
lángolnak tevékeny tűzfalak
elromlott az óra és a torony
isten kegyelméből ötöt üt Füst Milán
de tíz legyet talál

olyan békésen zajlik ma a béke
Demeter Zsolt
A csiga és a giliszta
Dobszó a hegyen
fák lombja susog hozzá –
szellemfesztivál

(Svédország, Vadstena)

Régi kőbuddhák
bámulnak rám hallgatag
múlt mélységéből

(Kína)

Szikrázik a víz
sugár lövell magasba
pillanat szökell

(Olaszország, a Villa d’Este szökőkútja)

Égő pipacsok
nyári emlékezete
német rózsákra

(Németország, Nauheim)

Örömutazás
összeszűkül már a tér –
kicsi a világ
Vihar Judit
„HAIKU A POGGYÁSZBAN”

Bányai Tamás
Kémecském
Még a hatvanas években történt, hogy egyetlen éjszaka, pár perc leforgása alatt két orosz, pontosabban egy üzbég meg egy orosz kiskatona az életét vesztette a szovjet-magyar határ őrzése közben. A helyi pletyka szerint az esetnek a közeli faluban élő Maruszja volt a kiváltó oka. Állítólag a lány gyakran megosztotta ágyát a két fiatalemberrel, ami viszont egy harmadiknak - aki szintén a határ védelmére volt kivezényelve, s ezért kellő fegyverzettel is el volt látva  - egyáltalán nem volt ínyére. Ámde, mint említettem, ez csupán pletyka volt...                                                                                                                                              tovább>>>
Macskám enni kér.
Adok, majd ajtót nyitok.
Még hasznos vagyok.

Kaskötő István
Öregszem
Következö oldal>>>
.....
Czigány Dezső: Fekvő akt.
Czigány Dezső: Csendélet almákkal.